Átmenetben: a változás előtti csend állapota. A tekintet nem póz, hanem jelenlét; a háttér fényében ott a még-megmaradó melegség és a közelgő elmozdulás feszültsége.

Ezt a képet ősszel festettem, amikor a fény már tompa és fáradt volt, és ezt a csendes, kicsit távolságtartó hangulatot akartam megfogni a tekintetben és a ködös háttérben.

2022-ben festettem, mert az érdekelt, hogyan lehet Krisztust nem jelképként, hanem emberként megmutatni: sebzetten, fáradtan, mégis úgy, hogy a tekintet megtart.

2021-ben festettem, mert szerettem volna megmutatni egy olyan jóságot, ami nem hangos, csak kitartó — szürkében, ráncokban, és egy kevés aranynyomban.

Tanárként dolgozom, és évek alatt rengeteg fiú tekintete „megmarad” az emberben. Nem egy konkrét történet miatt, inkább apróságokból: ahogy ülnek az órán, ahogy próbálnak erősek lenni, ahogy néha túl korán komolyak lesznek. Ebben a portréban nekem ezek az ismerős pillanatok sűrűsödnek össze. A fiú arca egyszerre nyitott és védekező. Mintha mondani akarna valamit. A háttér

A Maszk alatt egy szerep és egy arc találkozása: kevés színnel, sok tekintettel.